A kijelölt tervezési terület alapvetően kissé idegen testként ékelődik bele az organikusan kialakult környező települési szövet jellemzően heterogén struktúrájába. A tervezett beépítés mindazonáltal a meglévő morfológia főbb irányvonalaira reagál, ugyanakkor a rendeltetés által megkövetelt megfelelő tájolást is igyekszik szem előtt tartani a terület adta lehetőségeken belül. Az épület a tervezési területen belül szabadon álló tömegként kerül megfogalmazásra, amely így minden irányban kapcsolatot teremthet környezetével.
A hármas egységben megfogalmazott épület egymással összekapcsolódó elemei egy belső udvar köré szerveződve fordulnak környezetük különböző irányaiba, így az egyes funkcionális egységek építészetileg külön-külön is és egységben is értelmezhetők - egyfajta kettős viszonyulást hozva létre, melyet a tervezési programban megfogalmazott igények is sugallnak. Az így kialakuló kifelé és befelé is egyaránt nyitott, dinamikus, gazdag külső- és belső térkapcsolatokkal rendelkező építészeti térstruktúra úgy osztja maga körül a teret, hogy mindeközben megőrzi egységességét is.
