A tervezett épület építészeti alapképlete egy “a könyvet” mint archetipikus és mitikus tárgyat alapul vevő egyszerű, de mégis rendkívül sokrétűen értelmezhető analógián alapszik. Az analógia - épület-könyv - építészeti transzformációja önmagában meghatározza a tervezett épület építészeti kialakításának, anyaghasználatának és viselkedésének szinte minden mozzanatát. A szétnyitott könyv lapjai (változatos sűrűségű homlokzati lamellák) a homlokzatokon filterszerű átlátást és sokrétű térkapcsolatot hoz létre a külső és belső terek közt - úgy biztosítva az olvasás bensőséges intimitását, hogy közben maga az épület kívülről nem más mint egy “nyitott könyv” - mindemellett a meredek hajlású magastetős forma is a nyitott könyv formáját idézi (a metszetek kialakításában mindez jól látható).
A tervezett könyvtárépület tágabb környezetének beépítési struktúrája a városrész kialakulásának és történetének tükrében meglehetősen sokszínű és heterogén képet mutat. A tervezési terület szűkebb környezetében a jellemzően lineáris beépítési jelleg mellett egyaránt megtalálhatók a keretes- és szabadon álló épülettömegek is. A pályázati kiírás által az új könyvtár számára meghatározott terület a sávos elrendezésű, viszonylag homogén lakóterületek és a félig keretes beépítésű - ugyanakkor szoliter épülettömegekből is álló Hans-Böckler iskola épületegyüttese között helyezkedik el. Az unikális pozíció egy morfológiailag “köztes” helyzetbe helyezi az új közkönyvtár épületét - mely helyzet ugyanakkor a speciális rendeltetésre is reagál. A tervezett beépítés erre a sajátos helyzetre igyekszik reagálni egy önmagában is jól értelmezhető, jelszerű épülettömeg lehelyezésével.
